Pilisi kirándulás (2002. június 8.)
A 2002-es nyári túraszezon első kiruccanását a Pilisbe szerveztük, mégpedig Pomáztól Csobánkáig – de nem légvonalban! J
|
|
|
|
Elöljáróban el kell mondanom, hogy ez az amúgy nagyon kedves, és most már nemzeti parki védettséget élvező hegység nem tartozik a kedvenceink közé. Ennek két fő oka van: az egy négyzetkilométerre eső turisták magas száma, valamint a szerintünk túlzott kiépítettség. Hogy most mégis a rá esett a választásunk, annak szintén két oka volt: a túra egy délelőtti vizsga miatt csak egy órakor indult, így nem utazhattunk messzire, a másik, hogy a Pilisben sok látnivalót, érdekességet lehet bezsúfolni egy délutánba is.
Az időjárásról meg csak annyit, hogy míg délelőtt zuhogott az eső, és hideg szél fújt az ólomszürke felhők alatt, addig délutánra mindez eltűnt, és a kék égből előragyogó napsütés kísérte végig utunkat. Ám mivel ez délelőtt még nem látszott, csak öten indultunk el. Bátraké a szerencse? Mi inkább a Teremtőnek tulajdonítottuk a dolgot, és egész délután nagy hálával a szívünkben túráztunk a meseszép tájakon. Ez a nap valóban ajándék volt!
 |
 |
 |
 |
Pomázról, ebből a kedves hangulatú kisvárosból indultunk, majd felkapaszkodtunk a Kő-hegyre, ahol a Petőfi-kilátóról nyílt szép panoráma. Innen a Kő-hegyi-menedékház érintésével átsiettünk a Vasas-hasadékhoz, onnan pedig vadvirágos rétek mellett a Lajos-forráshoz. (A délelőtti nagy esőzésnek köszönhetően itt alig lézengett egy-két ember! Örültem, hogy a felkapott piknikező hely és “kocaturista-paradicsom” szépségét most igazi természetbarátok élvezhették.)
Ebéd után megmásztuk a Bölcső-hegyet, napunk csúcspontját (588 m), majd leereszkedtünk a Holdvilág-árok sejtelmes szurdokába. Bár már sokszor jártam itt, ilyen szépnek még sosem láttam! A sok eső nyomán vastag moharéteg borította a sziklákat, a dús lombokon átszűrődő késő délutáni napsugarak pedig mindent bearanyoztak – valószínűtlenül szép volt a környék! Kiskovácsiba jutva már messziről látszott túránk végcélja: az Oszoly vakítóan ragyogó mészkőszirtje. A sziklákhoz “direktben” kapaszkodtunk fel, és a végén még egy kétórás örömmászás is belefért a túrába (egy romantikus naplementével a háttérben).
 |
 |
 |
 |
A sziklamászás után levágtattunk Csobánkára, ahol 9-kor pont elcsíptük a buszt, majd Pomázon a HÉV-et is, szóval azt kell, hogy mondjam, ezen a túrán minden összejött! Remélem, ezt a mellékelt képek is alátámasztják...
-A3-