Röviden az Alacsony-Tátráról
1. Általános jellemzők
Az Alacsony-Tátra Szlovákia 3. legmagasabb hegysége (csak a Magas-Tátra és a Liptói-havasok előzik meg). A többi szlovákiai hegyvonulathoz hasonlóan a kristályos magú kárpáti vonulathoz tartozik. Szlovákia szívében, a besztercebányai, a liptószentmiklósi és a poprádi járások területén fekszik.
Főbb paraméterei a következők: lmax=80 km, dmax=35 km, T=2000 km2. Nagyjából téglalap alakú, a sarok-pontokban a következő városok találhatók: Besztercebánya, Rózsahegy, Poprád és Vöröskő. (Az érdeklődők számára: nyugatról az E 77-es, északról az E 50-es európai főút, keletről a 67-es, délről pedig a 66-os szlovákiai főút határolja.)
Szomszédai a következők: nyugaton a Nagy-Fátra, északon a Liptói- és a Poprádi-medence, keleten a Szlovák paradicsom, délen pedig a Garam-völgye. A hegység meghatározó eleme a 80 km hosszúságú és 1500 m átlagmagasságú főgerinc, amely csekély ingadozást mutat.
Az Alacsony-Tátra középhegység jellegű hegység, az erdőhatár feletti részeken a havasi gyepek világa az uralkodó, csak a legmagasabb három 2000 m-es csúcs közelében válik sziklássá a környezet. Általánosan elmondható, hogy a merész ívű sziklapiramisokból álló, csipkézett gerincélű Magas-Tátrával szemben az Alacsony-Tátrát a formák és vonalak lágysága, kellemes kiegyensúlyozottsága, összhangja jellemzi.
2. A hegység részei
Az Alacsony-Tátra alapvetően két nagy részre, a nyugati Gyömbéri-Tátrára és a keleti Király-hegyi-Tátrára osztható fel. Az elválasztó vonalat az Ördöglakodalma-hágó (Certovica) jelenti. A két nagy egységen belül több kisebb-nagyobb területet különíthetünk el. "Véletlenül" pont úgy alakult, hogy a nyári gerinctúra hat napja alatt hat különböző jellegű részt fogunk érinteni.
Az első az Óhegyi-csoport lesz, amely földtanilag még a Nagy-Fátrához tartozik, ám turisztikailag már az Alacsony-Tátra része. Legmagasabb csúcsa a Kecske-hát a maga 1330 méterével, melyet mi is megmászunk majd. A hegycsoport a Hédeli-nyeregnél ér véget - itt töltjük az első éjszakát.
A második rész a Prašiva-tömb háztető alakú, gyephavas gerinckúpokkal megtűzdelt vonulata lesz. Ez a csoport az elején igen meredeken ível felfelé (kb. 20%-os), de elérve az az "utazómagasságot" megszelídül, és utána lankásan hullámzik fel s alá. Legnagyobb magasságát a nyugati rész egyik legszebb kilátópontjában, a csúcskönyves Vel’ká Chochul’ában éri el (1753 m). E gerinctáj helyenként kiszélesedő, ellaposodó szakaszai szinte jól ápolt parkhoz hasonlítanak, jól jellemzik az Alacsony-Tátra lágy természetét. A Prašiva-tömb a Gyurkói-nyeregben ér véget, ahol a második éjszaka fogunk aludni.
Innen indul a hegység "magashegyi" része, a Gyömbér-csoport. Az eddig nagyjából szimmetrikus hegyoldalkép megváltozik: az északi lejtő meredekebbé, sziklásabbá válik, a három kétezres csúcs közelében pedig nagyszögű falakkal szakad le a Deménfalvi-völgy felé. Ugyanakkor a déli oldal továbbra is enyhe lejtésű, bár sok helyen kőtenger borítja. E központi szakasz és egyben az Alacsony-Tátra legmagasabb pontja a Gyömbér 2043 m magas csúcsa (szintén csúcskönyvvel). Ezt a gerincrészt a Bocai-nyeregben töltött éjszaka után fogjuk elhagyni.
A gerinctúra 4. szakasza az Ördöglakodalma-hágó környékére esik. Ez az Alacsony-Tátra legnevezetesebb hágója, mivel - nem csekély építőmérnöki bravúrral - főutat vezettek át az 1238 m-es magasságon. Fontos turisztikai és síközpont, nekünk pedig az élelmiszervásárlás miatt fontos. Környéke erdős, a turistautak a hazai középhegységek hangulatát idézik. Ez a nap a hágó közelében, a gerinc Havrania nevű részén zárul majd.
A következő szakasz nevét (Priehyba) egy hágó után kapta. Nem túl magas rész ez, csak három 1600-as hegy csúcsa emelkedik a gerincet is elborító lucrengeteg fölé. Ugyanakkor a turistaházak hiánya miatt a természet itt még őrzi ősi érintetlenségét – csak a gerinc fáradhatatlan vándoraival és egy-két legeltető pásztorral lehet néha találkozni. A szakasz legmélyebb pontja a már említett Priehyba-hágó (1190 m), a legmagasabb pedig a Nagy-Meszes 1691 m-es csúcsa. Az 5. éjszakát a tömb határán, a Zsgyári-nyeregben töltjük.
Az utolsó napon vár ránk a Király-hegyi csoport központi vonulata. Ez a szakasz az Alacsony-Tátra legmagasabb összefüggő gyephavas területe és szinte összegzi mindazt a szépet, amit a füves hegyhátak és tetők világáról elképzeltünk vagy láttunk. Legmagasabb pontja természetesen az 1946 m magas Király-hegy, melynek környéke állítólag Mátyás király egyik kedvenc vadászterülete volt. A csúcs után a gerinc nyugati irányban lejteni kezd, s a Szlovák Paradicsomnál ér véget. A 6. éjszakát a nemzeti park határán lévő Vernár falu mellett töltjük majd.
3. A hegység éghajlata
Alapvetően hűvös és csapadékos, de azért nyáron igen könnyen le lehet ám égni. A tengerszint feletti magasság növekedésével a csapadék mennyisége nő, az évi középhőmérséklet csökken (a főgerincen a júliusi átlaghőmérséklet 12 °C, az évi csapadékmennyiség 1400-1500 mm). A csapadéknak több, mint a fele május-augusztus folyamán esik le. Júliusig minden hónap csapadékosabb az előzőnél. A gerincen az északi szél a leggyakoribb, a déli szél rendszerint időjárás-változást okoz (azaz borult időt). Nyáron gyakran képződnek nappali gomolyfelhők a gerinc felett. (Tájékoztatásul: a ‘90-es túra 10 napjából 2.5 napon volt rossz az idő, s emiatt egyszer le is kellet jönnünk a gerincről…)
4. Geológia és vízrajz
Ne ijedjen meg senki, nem megyünk bele az egyes rétegrendek részletes szerkezeti és ásványtani elemzésébe. A hegység geológiájáról most csak annyit, hogy nyugati része gránit-féleségekből, keleti része pedig kristályos palákból áll. Az északi gerincelágazásokra pedig helyenként mészkőtakaró borul (ebben jött létre pl. a híres-neves Deménfalvi-barlangrendszer).
Ami a vízrajzot illeti: a gerinc - nyilván - vízválasztó, az északi oldal vizeit a Vág, a déliét pedig a Garam gyűjti össze. A bőséges csapadék számos kristálytiszta forrást és hegyi patakot eredményez, amelyek azonban a metamorf kőzetben néha csak nehezebben megközelíthető feltörésként jelentkeznek. (A táborhelyek közelében mindenhol található forrás, azonban napközben csak egy-kettő akad az utunkba, így kb. 1 l vizet mindig cipelnünk kell majd.) Tavak vagy tengerszemek az Alacsony-Tátra középhegység jellegéből adódóan csak elvétve fordulnak elő.
5. Állat- és növényvilág
A nagyobb emlősök közül sajnos csak a zerge és a mormota kerül néha a turisták szeme / teleobjektívje elé. A hegységben őshonos barnamedve, farkas, hiúz és vadmacska nagyon megritkult, ezek a fajok csak a szigorúan védett, háborítatlan részeken élnek. Viszont láthatunk majd mókust, mogyorós pelét és havasi pockot – persze ehhez csendben kell túrázni, ami nem mindig sikerül.
A hazai madarakon kívül találkozhatunk itt fenyőszajkóval, fenyőrigóval és fenyőcinegével (hiába, sok a fenyő), a mini ökörszemmel és a maxi uhuval, illetve olyan ragadozókkal, mint a szirti sas, az egerészölyv vagy a kabasólyom. Ezek mind védettek. A vadászok kedvence a fürj, a császármadár, valamint a siket- és a nyírfajd.
Ami a flórát illeti, az Alacsony-Tátra növényzete jól behatárolhatóan három övre osztható:
- erdőöv: bükkösök, lombelegyes fenyvesek és tiszta (luc) fenyvesek alkotják, felső határa 1500 m körül mozog.
- alhavasi öv: törpefenyő és törpeboróka, melyek maximum 1800 m-ig terjeszkednek.
- havasi öv: gyepes, sziklagyepes, mohás és sziklás térszintekre tagozódik, a legmagasabb csúcsok környékén található.
A magyar erdőket uraló tölgy az Alacsony-Tátrában csak elvétve fordul elő. A bükk is főleg a déli oldalon érzi jól magát, ahol 1000-1300 m-ig is felkapaszkodhat. Az "igazi" erdőalkotó fa a lucfenyő, amit sokan csak karácsonyfaként ismernek. Az északi oldalon már 600-700 m magasságban elkezdődik a fenyőövezet! A lucfenyő mellett találkozhatunk erdei- és vörösfenyővel, sőt helyenként a szintén őshonos cirbolyafenyővel is (borbolyafenyőről nem tudok...). Egyéb előforduló fajok: hegyi juhar, hegyi szil, éger- és berkenyefajták.
Sajnos a legtöbb gyümölcs csak ősszel érik, de erdei szamócát és fekete áfonyát valószínűleg találunk majd. Ami pedig a virágokat illeti, a legtöbbjük szigorúan védett, azaz drága: 100-2000 Sk szálanként! (Rossz hír a lányoknak...) Így csak a helyszínen érdemes gyönyörködni bennük. A tátrai virágos növények (mellőzve a szigorú botanikai besorolást) négy csoportba tartoznak:
- fehér virágúak
- pl. a havasi kökörcsin, a hegyi margitvirág, a tátrai szegfű és
a havasi gyopár;
- kék virágúak
- pl. a kárpáti sáfrány, a havasi harangvirág, a szlovák kökörcsin és a havasi
őszirózsa;
- piros virágúak
- pl. az apró kankalin, a havasi kövirózsa és a hegyi
gólyaorr;
- sárga virágúak
- pl. a tátrai árvácska, a havasi zergevirág, a
pettyes tárnics és a cifra kankalin.
Természetesen a felsoroltakon kívül még rengeteg csodálatos dolog, sok-sok látnivaló vár ránk a nyáron, csak győzzük kikutatni őket! Találóak a 104. zsoltár igéi: "Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a Te gazdagságoddal."
6. A NAPANT
A terület élő és holt kincseinek megóvása és az eredeti táj fenntartása érdekében, valamint az ökológiai egyensúly további biztosítása céljából 1978-ban nemzeti parkká nyilvánították az Alacsony-Tátra több, mint 40%-át (~810 km2-t), ez lett a Narodny Park Nízke Tatry.
A park határa meglehetősen zegzugosan vonul a határoló régiók között, attól függően, hogy az egyéb (pl. erdőgazdálkodási, bányászati, üdültetési) érdekeket mennyire vették figyelembe. A turistatérképeken folyamatos zöld vonal jelzi a nemzeti park határát.
A NAPANT megléte egyrészt némi kötöttséget jelent a túrázók számára, mivel a kijelölt turistautakról csak indokolt esetben szabad letérni, tábortűz pedig csak a – nem túl gyakori – kijelölt helyeken rakható. Másrészt viszont azt is jelenti, hogy ezt a fantasztikus hegységet közel az eredeti szépségében, nagyobb beépítések és rombolások nélkül csodálhatjuk majd meg!
Forrás: Alacsony-Tátra turistakalauz
Röviden a Szlovák Paradicsomról
1. Áttekintés
"A Szlovák Paradicsom vitathatatlanul a Kárpát-medence legszebb tájai közé tartozik" – állítja az útikalauz, s – ahogy a reklám is mondja – talán nem véletlenül. Szinte hihetetlen, hogy ezen a 140 km2-nyi területen (ami kisebb, mint Budapesté!) ennyi különleges geológiai és természeti szépség zsúfolódjon össze. De hát, mint tudjuk, az Úrnál semmi sem lehetetlen...
A Szlovák Paradicsom Kelet-Szlovákiában, az iglói, rozsnyói és poprádi járások területén fekszik. "Szomszédai” a következők: nyugaton az Alacsony-Tátra, északon a Poprádi-medence, keleten és délen pedig a Gömör-Szepesi Érchegység. Legnagyobb kiterjedése K-Ny irányban 26 km, É-D irányban pedig 18 km. Legalacsonyabb pontja ott van, ahol a Hernád elhagyja a területet (466 m), legmagasabbra pedig a Holló-szikla 1157 m-es csúcsa tör. A gerincek és fennsíkok átlagos magassága 800-1000 m. A Szlovák Paradicsom egyik érdekessége, hogy déli része magasabban fekszik az északinál, ami sajátos mikroklímát és növénytársulásokat eredményez (lásd később).
2. Föld- és vízrajz, éghajlat
A terület alapjait kristályos kőzetek alkotják: granodiorit, kvarcit, fillit és diabáz. Ezekre rakódott rá a mészkő és meszes agyagkő, amikben aztán a fantasztikus szurdokok, vízesések és barlangok kialakultak. A felszíni formák három csoportba sorolhatók:
– eredeti karsztos domborzat (karrmezők, töbrök [tölcsérformájú víznyelők] és enyhe lejtésű, széles völgyek jellemzik),
– átalakult karsztos domborzat (a víz által folyamatosan kivájt meredek, keskeny kanyonok, csúcsos hegyhátak és éles gerincek jellemzők rá),
– nem karsztos domborzat (pl. a Gölnic folyó által lemosott medence a Dobsinai jégbarlangnál).
Az eddigiek alapján sejthető, hogy a víz errefelé nagy kincs, mert jelentős az el-, illetve mélybeszivárgás. Ráadásul az évi csapadékmennyiség sem túl nagy (650-900 mm), ezért mindössze 21 karsztforrás található az egész területen. (Szomjazni azért nem fogunk, de itt is kell vizet cipelni magunkkal.) A park területén öt mesterséges tó is található, a legnagyobbik a Dedinky-tó, amelyben fürödni is lehet (vize nyáron akár a 18-20 °C-os csúcshőmérsékletet is elérheti).
Ami pedig a levegő hőmérsékletét illeti, ez az, ami a Szlovák Paradicsom területén igen sűrűn változik. A már említett anomália, tehát, hogy a déli rész magasabban fekszik az északinál, azt eredményezi, hogy az északi kempingekben sokszor érezhetően enyhébb az idő, mint a déli tavak partján. (Szerencsére mi pont az északi Podlesok kempingben leszünk.) Egy másik "rendellenesség", hogy a magas falú, keskeny kanyonokban és szurdokokban jóval hidegebb van, mint akár több száz méterrel magasabban. Végül egy harmadik tényező: az Alacsony-Tátra közelsége. Ha ott hidegre fordul az idő (pl. nyár végén havazik...), az a Szlovák Paradicsom időjárására is számottevő hatással van.
Az évi átlaghőmérséklet ~5 °C, a legmelegebb hónap a július ~16 °C-os átlaggal. Viszont a legtöbb eső is június-július táján érkezik (~100 mm/hó). A levegő relatív páratartalma jelentős, nyáron átlagosan 80%-os. Végül egy jó hír: a különlegesen tiszta és pormentes környezet az emberi szervezetre (főleg a légutakra és az idegrendszerre) kedvező élettani hatást gyakorol.
3. Állat- és növényvilág
A különleges klíma, a nagyrészt érintetlen táj és az ember okos toleranciája következtében a Szlovák Paradicsom állat- és növényvilága rendkívül gazdag. Ez persze nem jelenti azt, hogy lépten-nyomon állatokkal fogunk találkozni – főleg nem emlősökkel, melyek az erdő mélyére húzódva, a turistautakat messze elkerülve élnek. Ez különösen igaz a 40-50 barnamedvére, a többi ragadozófajra (farkas, hiúz, róka, vadmacska), és a kb. fél ezres zergepopulációra. Viszont szarvas, őz, vaddisznó és kisebb rágcsálók a szemünk elé kerülhetnek.
Gyakori viszont a találkozás a gerinctelenekkel – több, mint 4000 faj él a nemzeti park területén! Ennek kb. a fele lepkefaj, megtalálható itt pl. a védett Apolló-lepke, a fecskefarkú lepke, a szemeslepkék több fajtája, sőt néhány sarki-alpesi faj is! Rajtuk kívül 400 fajta bogár, 350 fajta rovar és 150 fajta puhatestű él még a területen. Ha figyelmesen járunk, nagyszerű találkozásaink lehetnek az állatvilág eme parányi remekműveivel! (Velük kapcsolatban még van egy jó és egy rossz hírem... A jó az, hogy a kullancs errefelé a legnagyobb ritkaság, a rossz pedig az, hogy a park határán gyakran csípi meg az embert egy-egy bögöly, ami ugyan nem veszélyes, de eléggé kellemetlen tud lenni.)
Végül pedig ami a halakat és kétéltűeket illeti: a kristálytiszta patakokban, tavakban láthatunk majd pisztrángot és kövipontyot, pért és kövihalat, valamint – ha szerencsénk lesz – kárpáti, foltos és hegyi szalamandrát is.
A Szlovák Paradicsom növényvilága egyedülálló, mivel emberi beavatkozások csak a terület peremét érték – az erdők-mezők világa több ezer éves állapotokat őrzött meg!
Az alacsonyabban fekvő erdők főleg bükkösök, feljebb pedig a jól ismert fenyőkkel: luc-, jegenye-, erdei- és vörösfenyővel találkozunk. Ahol a fák között napfény éri a talajt, de még inkább a sziklákon, ösvények mentén és persze a tisztásokon káprázatos színű kárpáti és alpesi virágokat láthatunk. (Lásd részben az alacsony-tátrai virágokat az előző cikkben.) A szokottnál élénkebb színüket a hegység párás levegőjének és a napsütéses időben erős ibolyántúli sugárzásnak köszönhetik.
A már említett rendellenes mikroklíma következtében egész Európában itt nyílik legalacsonyabban (~550m!) a havasi gyopár. A mohák, zuzmók egész sora is tenyészik itt: a Hernád-áttörésben élő, melegkedvelő fajoktól kezdve egészen a fennsíkokon élő magashegységi fajtákig. (A szakértők szerint a mészkősziklák, hasadékok szinte minden növényfaja létezik a Szlovák Paradicsomban!)
Végül a "szokásos" jó hír: lesz szamóca, málna, áfonya és szeder!!! (Ha mégsem, akkor az útikalauzt okoljátok, ne engem.)
4. Egy kis történelem
A terület évszázadokon át megközelíthetetlen volt, egyrészt a zord sziklák és áthatolhatatlan vadon, másrészt a terület urainak (az elmúlt századokban a Csáky grófok és a Coburg hercegek) fogdmegjei álltak a vándor útjába. Az első dokumentált környékbeli esemény a tatárjárás idejére esik, amikor a falvak jobbágysága a terület középpontjának számító Kolostorhelyre menekült. (Erről szól Tompa Mihály: Menedék-kő című regéje.) Később a husziták foglalták el a környéket, akik maguk is nagy “turisták” voltak: az addig alig ismert kanyonok titkos útjain keresztül tartották egymással a kapcsolatot. Ám miután 1543-ban aztán a császári csapatok felperzselték a kolostort, attól fogva csak a favágók és szénégetők jutottak el a hegycsoport belsejébe.
A fordulópontot itt is a XIX. század ipari forradalma és a polgárosodás hozta el. 1840-ben nyílik meg az első út a Szlovák Paradicsom területére a sztracenai völgyben lévő vasgyárhoz. 1870-ben felfedezik a mára méltán világhírűvé vált Dobsinai jégbarlangot, három évvel később a Magyarországi Kárpát Egyesület megalakulásával e tájon is megindul a szervezett természetjárás. Elkezdik kiépíteni az első turistautakat és menedékházakat, 1898 augusztusában – éppen száz éve – feltárják a Nagy-Sólyom kanyont és a Róth-szakadékot. 1907-ben (hétévnyi sikertelen próbálkozás után) először sikerül végigmenni a Kiszel-kanyonon, valamint tutajjal végighajózni a Hernád-áttörést. 1920-ban megjelenik a Szlovák Paradicsom első túrakalauza, pár évvel később az első pontos térkép is elkészül. A két háború között számos turistaút és menedékházak sora készül el. 1952-ben fedezik fel a Medve-barlangot (benne gazdag leletanyaggal).
1961-ben beszüntetik a fakitermelést, a Szlovák Paradicsom tájvédelmi körzeti rangot kap. 1976-ban egy eldobott cigarettacsikk nyomán hetekig tartó, katasztrofális tűzvész pusztít a Kiszel-kanyonban, tönkreteszi az összes turista-felszerelést, a sziklák állagát pedig annyira lerontja, hogy a kanyon a mai napig nem járható. 1989-ben létrehozzák a Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkot.
5. És mit fogunk látni?
A rengeteg látnivaló felsorolására tényleg nincs helyünk, inkább csak felvillantunk egy-két dolgot a Szlovák Paradicsomban töltendő négy nap programjából.
Az első napon a Nagy-Fehér-víz völgyén keresztül érkezünk meg a kempingbe, itt már egy kis ízelítőt kapunk a kanyonok hangulatából. Délután bemerészkedünk a Suchá Belá kanyonba, amely – ottani viszonylatban – közepes nehézségűnek számít. A kanyonban öt vízesés és seregnyi doronglétrahíd, biztosítólánc és vaslétra követi egymást. Aki még nem járt ilyen helyen, annak nagy élményben lesz része.
A második nap is izgalmas lesz, három nagy kanyont fogunk bejárni: a már említett Nagy-Sólyom-Róth-szakadék párost, a Sólyom-völgyet és a Kis-Kiszelt. A fantasztikus sziklák, vízesések mellett gyönyörű erdőkben, kristálytiszta tavakban gyönyörködhetünk majd.
A harmadik napon megyünk végig a Hernád-áttörésen, illetve mászunk fel a Tamásfalvi-kilátóhoz, ami a Szlovák Paradicsom egyik leglátványosabb túraútvonala. A néhol 300 m mélyen száguldó Hernád, a sziklafaltálcákon való közlekedés és a többi "helyi specialitás" minden arra járónak maradandó élményt tud szerezni...
Végül a negyedik napon a Kis-Sólyom kanyonon keresztül felgyalogolunk a Holló-sziklához (klassz panoráma), majd meglátogatjuk a Dobsinai jégbarlang világhírű termeit, végül a Kopanyec-nyereg érintésével térünk vissza a táborba és búcsúzunk el ettől a nagyszerű tájtól.
Ha az Alacsony-Tátrát tekintjük a nyár "tortájának", akkor a Szlovák turistaparadicsom hab lesz a tortán!
Forrás: Szlovák Paradicsom turistakalauz
Röviden a Mátráról
1. A hegység
A Mátra az Északi-középhegység, s egyben hazánk egyik legnépszerűbb, leglátogatottabb hegysége. Két rekorder csúcsával (Kékes - 1014 m, Galyatető - 965 m), kitűnő levegőjével, jól kiépített és rendben tartott turistaút-hálózatával nem csak az autós, hanem a bakancsos turisták kedvence is. Nem a legnagyobb kiterjedésű hegységünk (jellegzetes, fordított S alakú gerince mindössze 55 km hosszú), de így is változatos formakinccsel és élővilággal rendelkezik. (Erről a múltkori Rákóczi-túra résztvevői is meggyőződhettek, hiszen egy 30 km-es É-D irányú “metszetet” kaptak a Mátra szépségeiből. A gerinctúra ezt kiegészíti a maga 50 km-es K-Ny irányú "metszetével".)
A hegységet délről az Alföld, nyugatról a Cserhát, északról a Heves-Borsodi-dombság, keletről pedig a Bükk hegység határolja. Szomszédaitól a Zagyva és Tarna folyók, valamint a síkságon és völgyekben futó vasútvonalak választják el.
A Mátra vulkanikus eredetű, fő alkotóanyaga az andezit és andezittufa (tufa = megkövesedett hamu) – épp ezért barlangokat nem nagyon találunk benne. Viszont az utóvulkáni tevékenység nemzetközi hírű érctelepeket (Recsk, Gyöngyösoroszi) és ásványvizeket (csevicék) eredményezett. A hegység lábánál gazdag lignitmezőket tártak fel (vastagságuk helyenként eléri a 20 métert), ezekre települt a Mátravidéki és a Mátrai hőerőmű.
A Mátrát és környékét 7 tájegységre osztja a szakirodalom, ezek a következők: Nyugati-Mátra, Mátra-bérc, Galyatető-csoport, Kékes-csoport, Keleti-Mátra, Mátralába, Mátraalja. Három területet már érintettünk az előző túrán, most újabb hármat fogunk megismerni (lásd A túra c. részt). S ha már itt tartunk, érdekes párhuzam figyelhető meg az Alacsony-Tátra és a Mátra turisztikai szerkezete között. Mindkettő egyetlen főgerinccel rendelkezik, melyet nagyjából középen egy főút szel ketté, így a két hegység centruma meglehetősen forgalmas, sűrűn kiépített. A nyugati részek mindkét helyen közepesen forgalmasak, míg az alacsonyabb keleti részek gyéren látogatottak. (Persze különbségek is vannak, pl. hogy a Gyömbér a 72-es főúttól nyugatra, a Kékes a 24-es főúttól keletre található, vagy, hogy az Alacsony-Tátra kétszer olyan magas, mint a Mátra :)
Az állat- és növényvilág nem annyira különleges, mint nemzeti parkjainké (a Mátra tájvédelmi körzeti védettségi fokot kapott), sajnos, a mai napig rendszeresek pl. a tarvágások és a kiterjedt bányászati tevékenység sem tesz jót az élővilágnak. Mindezek ellenére nagyon sok klassz dolgot láthat az erdők belsejébe merészkedő látogató...
Számomra a meredek északi lejtőkön hatalmasra növő bükkösök látványa a legmegragadóbb, mások a gazdag aljnövényzetű tölgyesek napsütötte, barátságos világát kedvelik, míg megint mások az északi hegyeket idéző luc- és erdei fenyvesekben érzik a legjobban magukat. A Mátrában mindhárom fő erdőtípus megtalálható, s persze még rengeteg növénytársulás is, a sziklagyepektől a láprétekig. A múltkori túra tavaszi hérics áradata is a gazdag növénykultúra bizonyítéka.
És akkor a gombákról még nem is szóltunk! Bár május elején még nem sok gombafaj tenyészik, de ízletes kucsmagombát találhatunk majd. Sajnos azonban a lég- és talajszennyezések a gombák termőhelyeit is folyamatosan csökkentik.
Ami az állatokat illati, gyakran kerülnek a csendben (!) haladó turisták szemei elé. Én magam is sok vaddisznót, őzet, muflont és kisebb rágcsálókat (mókust, mezei nyulat, stb.) láttam már, némelyiket alig néhány méterről. A Mátra nagyvada, a szarvas viszont már ritkábban bukkan elő, hasonlóan a ragadozó emlősökhöz (róka, vadmacska, nyuszt, nyest, menyét, stb.). Viszont madarak éneke annál gyakrabban kíséri utunkat.
A Mátra nem túl gazdag vizekben, így halállománya az alacsonyabban fekvő tavakban, víztározókban tenyészik. A tiszta vizű patakokban él azonban az ízes rák (gyermekkoromban én is sokat találtam) és a Pisztrángos tó partján békákban sem lesz hiány. Végül ami a Mátra legkellemetlenebb lakóját, a kullancsot illeti: május elején még nem jelenik meg nagy tömegben, így várhatóan nem okoz majd problémát.
2. A túra
Amint már az adatokból is kiderült, a túra péntek reggel indul a Keleti-pályaudvarról. A Rákóczi-expresszel utazunk Kál-Kápolnáig, majd onnan a helyi vicinálissal Sirokig (ez utóbbi Magyarország egyik leglassúbb normál nyomtávú vonata, 21 km/h átlagsebességgel halad!). A menetrend szerint fél 10-re érkezünk meg a túra kezdőpontjához...
Az első nap programja a Keleti-Mátra gerincének végigjárása lesz Siroktól a Kékes tömbjéig. Az infrastruktúra hiánya miatt ezt a területet járja a legkevesebb túrázó, pedig páratlanul szép kilátópontjai vannak (pl. Gazos-kő, Szár-hegy, Sas-kő). Ugyanakkor az egyes csúcsok közötti kereszttörésekben mély nyergek keletkeztek (pl. Domoszlói-kapu, Markazi-kapu), ezek miatt adódik az első napi nagy szintkülönbség. A túra végig a K jelzésen halad majd, csak az éjszakai pihenőhely bekötőösvénye K+ jelzésű. A turistaút különösen öt hegy megmászatásával szerez felejthetetlen emléket, ezek a Szederjes-tető (674 m), az Oroszlánvár (601 m), a Cserepes-tető (734 m), a Szár-hegy (743 m) és a Sas-kő (898 m). (Aki most még nem tudná megjegyezni a nevüket, ne keseredjen el. A túra után emlékezni fog rájuk.) A nap végén a gerincről leereszkedünk a Kékes északi oldalában fekvő Pisztrángos tóhoz, ahol az első éjszakát töltjük majd – sátorban. (Mosakodás a Nagy-forrás “kellemes” hőmérsékletű vizében.)
A második napon a Középső-Mátra látnivalóival ismerkedünk meg. Reggel összepakolunk, majd egy lendülettel felcammogunk a 350 méterrel felettünk lévő Kékesre...
A Kékes tömbjéről: valamikor egy vulkánsor kitörési központja lehetett, ezért emelkedik jóval magasabbra szomszédainál. Északi lejtői – miután a hegység egy kicsit "megbillent" – félelmetesen meredekek (helyenként 50°-osak). Felszínének jellegzetességei a szórványosan előforduló kőfolyások és kőtengerek.
Miután felmértük veszteségeinket, a déli sípályán át leereszkedünk Mátraházára (közben fantasztikus kilátás nyílik a Veronika-rétről). Házán megebédelünk, majd átsétálunk a Vörösmarty-turistaházhoz. Innen a Csór-hegy érintésével a Nyírjes-bércen keresztül kapaszkodunk fel Galyatetőre. Itt meguzsonnázunk és kilátunk, majd egy új résznek, a Mátra-bércnek vágunk neki…
A Galya tömbjéről: a billenés ezt a részt is érintette – igen magas és meredek északi lejtőjű tömb. Magyarország legjobb síterülete, az évi átlaghőmérséklet mindössze 5,8 °C! A Mátra bércének pedig a Galyatetőtől Ágasvárig tartó főgerinc és a tőle 4-6 km-re délre húzódó Hidegkút-hegy – Tót-hegyes – Nagy-Által-kő mellékgerinc közötti, 7-800 m magasra emelkedő területet nevezzük (erről kapta a nevét az országszerte híres teljesítménytúra).
Mi a főgerincen fogunk haladni, a galyatetői sportlétesítmények után elhaladunk a piszkéstetői csillagvizsgáló mellett, majd Mátraszentlászlón átvágva a szentistváni Vidróczki-csárdánál tartunk hosszabb pihenőt. Innen már csak 4 km, és a Kis-kő, valamint a Szamár-kő érintésével meg is érkezünk az Ágasvári-tisztáshoz, ahol a második éjszakát töltjük. (Aki nagyon elfáradna, az kivételesen az Ágasvári turistaházban is aludhat.)
A harmadik nap programja barlangászattal indul: “feltárjuk” a Mátra egyetlen nagyobb barlangját, a Csörgő-lyukat. Utána (hátizsák nélkül) felfutunk az Ágasvár 789 m magas csúcsára (klassz panoráma), majd némi sziklamászás után nekivágunk a túra utolsó részének, mely a hegység északnyugati csücskét érinti. A Csalános-hegyen keresztül, a Kőerdő-tető oldalában ereszkedünk le Mátraverebélyre, ahol a mátrai Kék-túra, s egyben a mi megpróbáltatásaink is végződnek.
Terveink szerint a túra várhatóan vasárnap délután háromnegyed négy körül fejeződik be a Keleti-pályaudvaron (ünnepélyes búcsúzás, cucc-visszaszolgáltatás, könnyhullatás, miegymás). Ha valakinek kevés lenne az utolsó napi adag, az gyalog is megteheti az utat a Keletiből hazáig. A plusz kilométerek számát be lehet szorozni 1,2-vel [ez a faktor a városi levegő és az aszfalt jótékony hatását veszi figyelembe]. A különtúra teljesítői emléklapot kapnak!
Forrás: Mátra turistakalauz
Röviden a Bükkről és a bükki túráról
1. Általános bevezető
Előrebocsátom, hogy a Bükkről elég nehéz röviden írni... Egy hatalmas és csodálatos hegységgel van dolgunk! Én eddig három nagyobb táborozáson vettem részt a Bükkben (először Felsőtárkány környékén, másodszor Szilvásvárad mellett, harmadszor pedig a Garadna völgyében és a Létrás-tető környékén), de a régió méreteire és látnivalóinak sokaságára jellemző, hogy a mostani túra útvonala nem érinti egyik korábbit sem. Ebből is következik, hogy a három nap alatt csak ízelítőt fogunk kapni a Bükk világából, amit aztán később ki-ki tetszése szerint jobban megismerhet.
A Bükk az Északi-középhegység legterjedelmesebb tagja. Nagyjából négyzet alakú, melynek minden oldala kb. 50 km. Északról és nyugatról a Sajó, délről az Alföld, keletről pedig a Tarna és a Heves-Borsodi-dombság határolja. Legmagasabb pontjai az Istállós-kő (958 m) és a Bálvány (956 m). A Bükk nem "gerinces" hegység (mint pl. a Mátra vagy a Tátra), hanem körkörös szerkezetű. Középpontjában a 900 m átlagmagasságú Bükk-fennsík helyezkedik el, ettől délre és északra alacsonyabban fekvő, tagolt fennsíkokat találunk, végül pedig a néhány száz méter magas dombövezet zárja a kört.
2. Föld- és vízrajz
Ami a Bükk kőzetanyagát illeti, a közvélemény a Bükköt mészkőhegységként könyveli el. Ez a megállapítás azonban inkább csak a Bükk-fennsíkra igaz. A hegység magvát ugyanis gránit és kristályos palák alkotják, melyek a Bükk déli részén, illetve a régió északi felében található Upponyi-hegységben a felszínre is törnek. Szarvaskő környékére pedig a szubvulkáni kőzetek (pl. diabáz) jellemzőek. Persze azért a legfontosabb bükki kőzet a mészkő, ebben alakultak ki a gyönyörű völgyek, barlangok és egyéb karsztjelenségek.
A hegység csapadékban is igen gazdag, forrásokat azonban főleg a hegység lábánál és mély völgyekben találunk (ez karsztvidéki jellegzetesség). Ilyen karsztforrás táplálja pl. a Szinva- és a Szalajka-patakot. Igen érdekesek a hegység déli részén működő időszakos források (Vörös-kő, Imó-kő). Ezekből csak akkor jön víz, ha a mögöttük lévő üregek már megteltek – ekkor viszont gejzírszerűen csap ki belőlük...
A mészkő és palazóna határán felszínre kerülő rétegforrások vízgazdálkodási szempontból nem annyira, turisztikailag viszont igen értékesek (pl. Jávorkút, Bánkút). A hegység területén jó pár mesterséges tavat, víztározót létesítettek, ezek közül a két legszebb (és legfontosabb) kétségtelenül a Hámori-tó és a Lázbérci-víztároló.
A Hámori-tavat 1810-ben hozták létre a Garadna-patak felduzzasztásával. A másfél km hosszú tó 5-6 m mély, és a mellette felépült lillafüredi Palota-szállóval Magyarország egyik leggyönyörűbb részének számít. A szálló mellett a Szinva-patak kb. 15 m magasból zúdul le (főleg tavasszal) – ez hazánk legmagasabb vízesése.
A Lázbérci-víztározót (melynek partján mi is végigsétálunk majd) 1969-ben hozták létre a Bán-patak elzárásával. A több mint 4 km hosszú, 6.3 millió m3 vizet befogadó tározóból jó néhány település (pl. Kazincbarcika) ivóvízellátása megoldható. Ugyanakkor a praktikus szempontok mellett a tározó környéke tájképileg is nagyon értékes, ezért nyilvánították 1975-ben Tájvédelmi Körzetté a területet.
3. A Bükk éghajlata
A hegység nagy részének ún. szubalpin klímája van, amely az 500-1000 m magasságú területekre jellemző. Az évi középhőmérséklet 6-10 °C között változik, télen a hideg átlagos értéke -17°C, de Miskolc-Tapolcán mértek már -35 °C-ot is! Jó hír viszont, hogy az eddigi legmagasabb hőmérséklet “csak” 32 °C volt... Érdekes jelenség a fennsíkon a töbrök (mészkőben kioldott tölcsérszerű mélyedések) miatti mikroklíma. Nyáron a hideg levegő a töbrök mélyére száll, majd éjjel olyan erővel sugározódik ki, hogy a levegő néha -7 °C-ig is lehűl! (Ígérem, nem fogunk egy ilyen töbörben sátrat verni!)
A Bükk csapadékviszonyai magasság-függőek: a fennsíkon 8-900 mm hullik évente, lejjebb csak 600 mm körüli az éves mennyiség. Ha két napig esik a fennsíkon, akkor barlangi árvíz keletkezik (pl. 1958-ban a Szt. István-barlang bejáratán 1 m magasan hömpölygött ki a víz).
Ami a – manapság nem túl aktuális – hóviszonyokat illeti: a Bükkben általában 70-80 napig van egy évben hótakaró, az átlagos vastagság 60-80 cm. (Az eddigi rekord 125 cm!)
4. A karsztjelenségekről
A Bükk a barlangok hegysége, területén több, mint 800 hosszabb-rövidebb barlang található! Ugyanakkor – mint az már az eddigiekből is kiderült – a karsztformák egész sora található meg a hegységben. Néhány ezek közül:
1. a “Kövek” lepusztulással keletkezett hatalmas felszínlép-csők. Nehezen megközelíthető felületeiken gyakran találhatóak védett növények és madarak (pl. kerecsen-sólyom), ezért kör-nyékük szigorúan védett! (Utunk során több ilyen követ felkeresünk – lásd később.)
2. az eltérő oldódású, keménységű kőzetek merész formagazdagságot produkálnak. Ilyenek pl. az “Ablakos-kövek” vagy a “Kaptár-kövek”, a különböző kőtornyok és rétegbordák, valamint az ún. ördögszántások.
3. az idősebb barlangok részbeni beszakadása is szép felszíni képződményeket eredményez (pl. Udvar-kői-barlang).
4. a mésztufa úgy keletkezik, hogy az oldott kalciumvegyületeket szállító patakok forrás-közeli zuhatagos részén a vízbe esett gallyakon és faleveleken kiválik a mészkristály. Így hosszú idő alatt szép lépcsősor keletkezik (pl. a Fátyol-vízesés vagy a lillafüredi Függőkert).
Ami a barlangokat illeti, nagy számuk és változatosságuk miatt még részleges ismertetésük is lehetetlen. Túránk során az Odvas-kői-barlangot, a Tar-kői kőfülkét, a Cserepes-kői-barlangot, valamint a Pes-kő-barlangot fogjuk meglátogatni. Ezek mindegyike nagy átmérőjű, de rövid barlang, cseppkövek nélkül. (Aki "igazi" barlangot akar látni, annak valamelyik bükki kutatótársaságot kell felhívnia.)
5. A Bükk növény- és allatvilága
A Bükk élővilága nagyjából azonos az Északi-középhegység többi tagjáéval (lásd pl. a Mátra cikket), ezért az alábbiakban csak a helyi nevezetességeket soroljuk fel.
A bükk speciális növénytársulása a 700 m felett kialakuló ún. montán (magashegységi) bükkös. Legfőbb jellemzője, hogy aljnövényzetében nagyszámú magashegységi eredetű faj (pl. farkasboroszlán, madárberkenye) él.
A csupasz mészköveken különböző gyepkultúrák alakulnak ki, gyakori növényfajok a deres csenkesz, a fürtös kőtörőfű, valamint egy pannon bennszülött, a korai szegfű. A szilikátos alapkőzeten a mohák, zuzmók mellett főleg pozsgás növények és páfrányfajok megtelepedése jellemző. (Szarvaskő környékén él pl. az északi szirtipáfrány.)
A bükki halfauna legjelesebb tagja a halastavakban tenyésztett pisztráng. A sebes pisztráng inkább a hidegebb vizeket szereti, a szivárványos pisztráng a melegebbet is elviseli. A kétéltűek közül feltétlenül meg kell említeni a gőtéket (tarajos, pettyes és alpesi gőte), illetve a szalamandrákat – utóbbiak gyakrabban kerülnek szemeink elé. A hüllőket a siklók (erdei, vizi-, kockás és rézsikló), valamint a gyíkok (zöld, fürge, fali és pannon gyík) képviselik.
A madarak királyai, a sasok és sólymok sajnos nagyon megfogyatkoztak az elmúlt években, a nagyvadak (gímszarvas, őz, muflon, vaddisznó) állománya azonban stabilan gyarapodik.
6. Bükki természetvédelem
A Bükki Nemzeti Parkot – hazánk 3. nemzeti parkjaként – 1976-ban alapították közel 39000 ha területen. Fő célja a terület páratlan geológiai formakincsének, növényi ritkaságainak (202 védett, 12 fokozottan védett faj), valamint gerinctelen és gerinces állatállományának (több száz védett, 18 fokozottan védett faj) védelme. Ezen túl szolgálja a táj kulturális értékeinek védelmét, biztosítja a tudományos kutatáshoz szükséges természeti feltételeket, illetve természetesen kereteket biztosít a turizmus fejlesztéséhez.
5700 hektárnyi terület fokozottan védett státuszt élvez, ezek közül mi a Csondró-völgyet, a Látó-köveket, az Őserdőt, a Kövek vonulatát, és Szarvaskőt fogjuk érinteni. Már előre kérek minden résztvevőt, hogy a természet (és a saját jól felfogott) érdekében ezeken a részeken különösen körültekintően és józanul viselkedjék! (Na nem mintha eddig olyan sok probléma lett volna a túrákon...) A Bükk szépségének, Isten alkotásainak megőrzése mindannyiunk ügye!
7. A hétvégi bükki túrákról
Mint az már előzetesen kiderült, a hétvégén tulajdonképpen két túrát szervezünk: egy 3 napos “fő” túrát és egy 2 napos “mellék” túrát, amely szombat délután csatlakozik az elsőhöz. A keményebb és látnivalókban gazdagabb túra – nem meglepő módon – a 3 napos lesz, de a 2 napos is sok élményt kínál.
A főtúra Putnokról indul péntek délelőtt. (Az út során egyébként majdnem végig a Putnok-Szarvaskő közötti 23. sz. Kék-túra útvonalán fogunk haladni.) A délelőtti rész amolyan bemelegítés lesz: a Sajón való átkelés után jó ideig a Határ-völgyben haladunk majd, aztán felmászunk a Szilas-tetőre, végül Uppony községbe ereszkedünk le, ahol megebédelünk.
Ebéd után jön a nap látnivalója: az Upponyi-szoros és a Lázbérci-víztározó. A turistaút végig a tározó partján halad, így bőven lesz alkalmunk gyönyörködni. A tározó után 5 km-t aszfalton teszünk majd meg: Dédestapolcsány és Mályinka községeket keresztezzük. Utóbbi határában érjük el a Bükki Nemzeti Park határát. A nap zárásaként a K+ jelzésen a szigorúan védett Csondró-völgyben gyalogolunk fel az Odvas-kői barlanghoz, melynek aljában, az Ámor-forrásnál táborozunk majd.
A második napon a Bükk-fennsíkon fogunk kalandozni. A K+-en (Kohász út) felmegyünk Szentlélekre, útközben megállva a Látó-köveknél. Szentlélekről a P jelzésen (Czékus út) ballagunk át Bánkútra, ahol a Bálványt (956 m) is megtapossuk. Itt fogunk ebédelni is.
Bánkúttól ismét a kék jelzésen haladunk. A híres Bükk-fennsíkon keresztül átmegyünk a Három-kőhöz, onnan a Tar-kőhöz, majd bemerészkedünk a híres bükki Őserdőbe. (Ennek szélén találkozunk a 2 napos túra résztvevőivel.) Ezek után a Cserepes-kő, a Pes-kő és az Őr-kő következik, majd a nap végén leereszkedünk Bélapátfalvára, ahol a Gyári-tó partján töltjük a második éjszakát.
A harmadik nap ezúttal is levezető jellegű lesz: a bélapátfalvi községnézés után a Bél-kő aljában átballagunk a Tekeresi erdészházhoz, majd a Köves-bérc gerincén végighaladva érkezünk meg a szarvaskői várhoz és vasútállomáshoz.
A 2 napos túra szombat délelőtt indul Szilvásváradról. A község megtekintése után a Szilvásváradi Állami Erdei Vasúttal lehet elérni Fátyol-vízesést. (Itt érdemes megnézni a szabadtéri Erdei Múzeumot is!) A vízeséstől a Z háromszög jelzés visz fel meredeken a Bükk legmagasabb csúcsára, az Istállós-kőre (958 m). Közben útba esik (jövet-menet) az Istállós-kői ősemberbarlang. A csúcs után a jelzés beköt a Z jelzésbe, ami néhány száz méter után eléri az OKT ösvényét. Terveink szerint itt találkozik majd a két csapat.
Remélem, hogy a fenti információk azok érdeklődését is felkeltették, akik esetleg eddig nem szándékoztak jönni, s velük is találkozunk majd pénteken, illetve szombaton. A Bükk megér egy hétvégét!
Forrás: A Bükk turistakalauza